„Jöjj, Szentlélek, tölts el engem!
Az Atya Lelke, éltess engem!
A Fiú Lelke, válts meg engem!
Ó, örök Szeretet, hass át engem!”

Bár már sokunknak augusztus végén elkezdődtek az egyetemi tanulmányai és szeptember elejére mindenki beköltözött, az évet egy gitáros Veni Sancte szentmise nyitotta meg hivatalosan.

Kerényi Lajos atya jött el hozzánk, és komoly, de egyben szeretetteljes szavakkal osztotta meg élettapasztalatait, és kaptunk útravalót az idei évünkhöz. A misét a Szent Anna Band tette magasztosabbá, nagyon felemelő együtt énekelni a rendház belső kápolnájában. Megélhetjük, ahogy a nővérek is támogatnak minket és drukkolnak értünk, az évünkért, tanulmányainkért. Megáldotta tanszereinket, életünket, hogy mindig érezhessük a mennyei Atya segítségét tanulmányaink során is.

Mise után jöhettek a szabályok: a kollégiumi gyűlés egyszerre feladat és élmény, sosem maradhat el a „Beszéljünk a szabályokról!”- felkiáltás. A legfontosabb kereteket beszéljük meg és kéréseket fogalmazunk meg egymás felé: hogyan tudunk jobban egymásra figyelni a konyhában, a tanulóban, a közösségi teremben.

Pogácsa és tea segítette a közös ügyek egyeztetését. J

Bár csak lélekben, de a sok fotó és játékok segítségével visszatértünk Péliföldszentkeresztre, és az ott töltött pillanatokhoz. Még élénken él bennünk az élmény.

Megtartottuk hagyományos évkezdő lelkigyakorlatunkat Péliföldszentkereszten, a Gerecséhez tartozó hegy lábánál fekvő zarándokhelyen, egy Mária-kegyhelyen.

Mindkét napot a szabadban töltöttük. Nagyon hálásak voltunk az időjárásért, hiszen ez volt az idei ősz egyetlen, igazi napsütéses, meleg hétvégéje.

Ahogy minden alkalommal, most is játékokkal, beszélgetésekkel kerestük egymás társaságát, az utat egymáshoz és befelé magunkhoz. Alkalmunk volt arra, hogy egy megtartó közösségben érezzük magunkat. Megismerhettük egymást, de volt sok csöndes percünk is.

A lelki környezetben szemlélődéssel, imával, dicsőítéssel időztünk Isten jelenlétében és megélhettük vele kapcsolatunkat.

Igazi feltöltődés volt az előttünk álló év elkezdése előtt.

Bár még a nyári szünet nagyon messzinek tűnt és a vizsgák is előttünk sorakoztak, közös hálaadásra gyűltünk össze május 23-án a nővérek kápolnájában, ahová bármikor bemehetünk mi is, a nap 24 órájában. Év végi, háladó szentmisével ünnepeltük meg, hogy együtt tölthettünk egy évet. Szokás szerint a számunkra otthont és biztonságot nyújtó nővérek is velünk imádkoztak és énekeltek az értünk és nekünk mondott misén. A misedalokat a saját zenekarunk, a Szent Anna Band kísérte gitárral, csellóval, csörgővel.

Az est folytatásaként a közösségi teremben találkoztunk. Igaz, hogy közös a tanuló, és a közös konyhában értékes és hasznos tanácsokkal látjuk el egymást :), de sajnos a hétköznapi rohanás, az egyetemi órák gyakran megnehezítik, hogy hosszabban beszélgethessünk. Néha csak egy ilyen kollégiumi gyűlés alkalmával tudunk nyugodtan találkozni és egymásra több időt fordítani. 

Felelevenítettük az év során együtt töltött pillanatokat és programokat: a lelkigyakorlatot, a közös keddi imákat, a Szent Anna Band próbákat, a zenélést a jezsu8-ason, a kézműves foglalkozásokat, az előadásokat, a közös kirándulást.

Végzős társainkat elbúcsúztattuk, életükre énekünkkel áldást kértünk.

A ráhangolódás után egy játék keretében megmutattuk egymásnak a legemlékezetesebb pillanatokat az évből. Az élő szobrokról fotók is készültek, hogy ne csupán emlékezetünkben éljen az év, hanem máskor is rápillanthassunk "az alkotásokra".

 
Így éltünk mi, a Sztannás lányok, idén, a 2016/2017-es tanévben: :)

Szép, tartalmas nyarat Mindenkinek! Szolgáljon a szünidő Mindenkinek testi-lelki épülésére!

A búcsúzóknak minden szépet és jót, Isten áldását kívánjuk életére. A többiekkel hamarosan újból találkozunk!
Viszlát 2017 szeptemberében!

Március 15-én közös sétára indultunk. Szerettünk volna egy kis időt együtt tölteni, a természetben és a jó levegőn lenni. Remekül illeszkedett az elképzeléseinkbe egy séta a Gellért-hegyre. Természetesen gyalog! Igaz, hogy csupán pár percrig sütött a nap, de a hegy megmászása segített a felmelegedésben.

Első állomásunk a Sziklatemplom volt:

Nem csupán egy csoportkép erejéig álltunk meg a bejáratánál, hanem betértünk, körbejártuk és megálltunk, elcsendesedtünk pár percre, egy közös imára is.

Utunk a templom után a hegytetőre vezetett, ahonnan láthattuk, ahogy alattunk elterül a Duna és Budapest ...

... sőt, megkerestük a kollégiumot is... nem volt annyira egyszerű, mint gondoltuk, de nem adtuk fel, ott van középen! :)

Miután kigyönyörködtük magunkat a magaslati látnivalókban, elindultuk, hogy megkeressük a Filozófiai kert nyolc alakos szoborcsoportját.

Utolsó állomásunknak Buda királyfi és Pest kisasszony szobrát választottuk.  

 Leballagtunk a Hegyalja úton a Tabán mellett és az Erzsébet hídon át jutottunk vissza Pestre, és a kollégiumba.

Nagyon szuper volt! :))

Legközelebb talán hosszabb túrára indulunk ...

Karácsonyhoz közeledve rendhagyó kézműves estét tartottunk és mézeskalácsot gyúrtunk, nyújtottunk, formáztunk, sütöttünk és díszítettünk. A kreatív sütögetést a közösségi konyhába szerveztük, így bárki részese lehetett az eseménynek, aki csak arra járt; akár a tészta összeállítása, akár egy díszítés, vagy csak egy kóstolás erejéig.

Az adventi hangulatot, a mézeskalács illata mellett, egy gyertyagyújtással összekötött közös ima, éneklés tette még ünnepibbé . 

Nagyszerű este volt! Köszönjük! :)

Már október közepén elkezdtünk az Adventen gondolkozni és kipattant egy ötlet: jó lenne egy közös kolis adventi kalendáriumot készíteni, amit kitennénk a konyhába, így mindenki láthatná. A mi kollégiumi kalendáriumunk nem csokit rejtene, és nem általános idézeteket, hanem az itt lakók által összeállított, egymással szívesen megosztott üzeneteket, történeteket, verseket, vagy akár saját gondolatokat.

Az ötlet hamar elérte a szükséges Like-ok számát, hogy a megvalósítást megtervezzük és elkezdjük. Szavazással kiválasztottunk egy délutánt-koraestét, amikor a legtöbben ráértünk és összeültünk a közösségi termünkben, hogy a küldött gondolatokat dobozkákba rakjuk. A dobozkákat színes csomagolópapírral díszítettük és feltűztük az előre elkészített keretre.

A közös készülődést sütivel - szintén saját készítés! -, zenével, díszítéssel, no, és az elmaradhatatlan beszélgetéssel dobtuk fel.

A kalendárium nagyon gyorsan megszületett. Ilyen lett:

Már nagyon várjuk, hogy kibonthassuk az első dobozt és meglássuk az első üzenetet.