Most másképp jön a tavasz,
de van, ami ugyanaz.
Virágzó fákon a madarak dala,
dolgozó méheknek szorgalmas hada,
felkelő, s lenyugvó napnak a fénye,
emberi szívek kitartó reménye,
a földből sarjadó pompás virágok,
nyugtalan lelkekben álomvilágok,
robogó autók felszálló füstje,
repkedő légy, amit légycsapó üt le,
labdázó gyerekek házuk udvarán,
sétáló házasok egymás oldalán,
ugyanaz minden, minden ugyanaz,
csak most egy kicsikét másképp jön a tavasz.

/Ambrus Betti/

Minden évben abban reménykedünk, hogy Isten bensőleg újítja meg az életünk, hogy az új tapasztalatok megújítanak minket.
Bízz a benned rejlő új életben!
És bízz abban, hogy az ég áldása kísér utadon!
(Anselm Grün)

Nagyon boldog új évet kívánunk mindenkinek! :)

Nálunk már hagyomány, hogy készítünk adventi kalendáriumot, amelynek dobozkáiban minden napra karácsonyra ráhangoló-felkészítő üzeneteket rejtünk el.
Idén egy szerdai napon összegyűltünk a közösségi teremben és a korábban begyűjtött üzeneteket, idézeteket, mesét, saját kedves gondolatot, a Szentírásból részletet egy-egy díszes dobozkába rejtettük. Érkezett néhány családi történet is a szokásokról. Tea, süti, narancs és zene kísérte a készülődést!

Voltak közülünk páran, akik ismét visszatértek Péliföldszentkeresztre, a Szalézi Adventi Lelki Hétvégére, egy kis adventi lelki készülődésre, feltöltődésre.

A karácsonyi mézeskalácsot advent közepén sütöttük: a tésztagyúrás, formázás és a sütés után a díszítés igazi konyhai nyüzsgésre adott alkalmat. A hozzávalók listáját egy dobozra írtuk fel és egy hét alatt összegyűlt a méz, liszt, tojás és minden, amiből összeállnak a csodás, illatos sütemények.

Hétköznapokon pedig 6 óra előtt pár perccel elegendő volt elindulni, hogy átérjünk a Jézus Szíve Templomba a rorate misékre. Minden este előre biztattuk egymást, hogy minél többen csatlakozzunk pirkadat előtt a meghitt imákhoz.

Töprengtünk azon is, hogyan tehetnénk másoknak is örömtelivé a karácsonyi ünnepet. Gyorsan jött a megoldás: csatlakoztunk a jezsuita kezdeményezéshez és egy délvidéki kislánynak gyűjtöttünk egy doboznyi ajándékot.

ZH-k, szóbelik, beadandók zsúfolt napjain így kerestük az alkalmat az advent megélésére és a készülődésre.

Most itt az új év, ismét a vizsgáké lett a főszerep. Jó tanulást kívánunk mindenkinek!

Az idei kollégiumi évet is Péliföldszentkereszten nyitottuk meg egy évkezdő lelkigyakorlattal.

"összességében egy pozitív élmény volt"

Együtt töltöttünk 2 napot, hogy jobban megismerhessük egymást és magunkat is.

A zarándokhelyen alkalmunk volt elmélyülésre, imára, és este a játék is része volt a programnak.

"Jó volt a zsolozsma és a szombat esti program :)"

"Igazi felüdülés volt kiszakadni a napi káoszból, és ezen a gyönyörű helyen feltöltődni Ezen kívül a többieket hallgatni nagyon inspiráló volt, rádöbbemtett, hogy milyen nagyszerű közösség tagja vagyok"

Kis Szent Teréz életének jelentősége túlmutat azon az egyszerű kifejezésen, mint a "lelki gyermekség", ahogy legtöbbször teológiai tanítását megfogalmazzák.

Teréz törekedett a tökéletességre az Úr Jézus iránt táplált szeretet megvalósításában, kimutatásában, átélésében. Mindent elkövetett, hogy úgy szeresse Jézust, ,,ahogyan még senki nem szerette Őt''. Teréz felismerte magában a tehetetlenséget, hogy ezt a célt önmaga, saját ereje, képessége által elérhesse; ugyanakkor azt is megtapasztalta, hogy a mindannyiunk számára elérhető Jézus által megélhető isteni szeretet, irgalmasság jön el hozzánk és emel fel bennünket, olyan magasságokba, amely minden képzeletünket képes felülmúlni.

Teréz életében mindent elkövetett és igyekezett mindent eltűrni, hogy ezt a mindent felülmúló, végtelen finom szeretetben megmaradhasson, viszonozni tudja és az embereknek megmutathassa.

Halála előtt megjövendölte, hogyan segíti továbbra is az embereket ezen az úton: ,A küldetésem csak most kezdődik. Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent..., hogy megmutassam a lelkeknek az én kis utamat. A Jóisten mindent meg fog tenni, amit akarok, hiszen én soha semmit nem tettem az Ő akarata ellenére. Igen, én rózsaesőt fogok hullatni az emberekre!''

Amikor levelet írunk Kis Szent Teréznek, bizalommal kérjük, hogy kéréseinkre mutassa meg életünkben az isteni szeretet és irgalom válaszát.

Rózsaeső imaharmincad Kis Szent Terézhez

A Néprajzi Múzeumban jártunk

A tavaszi kirándulás sikere alapján úgy döntöttünk, hogy már őszre is tervezünk egy közös kirándulást, amit összekötünk múzeumlátogatással. Sajnos az időjárás egyáltalán nem kedvezett a kiválasztott hétvégén, mindegyik nap épp annyi eső esett, vagy úgy fújt a szél, hogy csak a múzeumlátogatás valósulhatott meg. Választásunk a Néprajzi Múzeumra esett.

Elsőként az elmúlt év díjazott képeiből összeállított World Press Photo kiállítást jártuk végig. Talán senkit nem lep meg, hogy ezen a kiállításon volt a legtöbb látogató, szinte alig lehetett egy-egy képet elegendő távolságból megtekinteni.

Királylepkék, Forrás: http://www.worldpressphotohu.info/wpp17.html

A vezető hírekhez tartozó, a korunk kérdéseit feszegető képek mellett számos fotó tartozott a "Hétköznapok" kategóriába, amely bár egy kategóriának számíthat, mégis széles körben tárta elénk a Föld különböző tájairól az élet egy-egy hétköznapját megjelenítő pillanatképeket. Nagyon erős hatással volt ránk a kiállítás. Eltöprengtünk, mennyire távolinak tűnnek egyes élethelyzetek a saját életünkhöz képest: azonos korban élünk sok millió emberrel és nehéz elképzelni egyes élethelyzetet, amely másokat körülvesz, akár egy leopárd megjelenése is hétköznapi jelenség.

Leopárd halad az utcán, Forrás: http://www.worldpressphotohu.info/wpp17.html

Következő állomásnak a cipőkiállítást választottuk amely kifejezetten szórakoztató utazásnak bizonyult számunkra: a tárlatnak valóban sikerült bemutatnia a lábbelik kulturális sokszínűségét a világ minden tájáról. Csodálatos kézműves bocskorok, cipők, szandálok, csizmák sorakoztak a vitrinekben.

Itt-ott komoly fejtörést okozott kitalálni, hogy vajon egy adott lábbelinek nevezhető alkalmatosságot mire és hogyan tudtak használni, egyáltalán hogy is lehetett viselni. Talán a legtöbb kérdést az itt bemutatott fapapucsok egyik társa vetette fel, amin sem pánt, sem kapaszkodó nem volt a lábujjnak. Lehet, hogy ez örök rejtély marad számunkra?

Színes egyveleget láthattunk a társadalmi rang, vagyoni helyzet, életkor szerint, vagy a környezet és szélsőséges időjáráshoz való alkalmazkodás eszközeiből. Ilyen volt egy 1 méter magas szárú, rénszarvasbőrből készült csizmaféleség. A kiállítás megtekintése közben fény derült arra is, mit hívnak padukának.

És ha valaki azt gondolja, hogy manapság kényelmetlen cipőket kell hordani, nézzen utána, mit jelent az "Arany Lótusz" láb és hogyan lehet elérni. De figyelem, csak erős idegzetűeknek ajánljuk. :)

A cipőket elhagyva áttértünk az állandó kiállításra, a magyar parasztság egykori életének tárgyi világába: szakmák, kézművesek, iparosok eszközei, állattartási kellékek, viseletek, szobabelsők, ünnepkörök kellékei és ünnepi viseletek tárháza tárult szemünk elé. Itt-ott saját nagyszüleink, dédszüleink eszközeit, szerszámait is felismerhettük. A gyermeki mosoly nem is volt annyira távoli az életünkből, de az biztos, hogy a mi járókánk sokkal kényelmesebb volt, mint amiben a fotón látható kislányra vigyáztak.

Gazdag, festett szobabútorokkal berendezett otthont is láthattunk, amely egy sárközi gazdagparaszti tisztaszobát mutatott be.

Valódi csodákat láthattunk a 4. kiállításon, amely Máté Bence a természetfotózás Oscar-díjasaként aposztrofált művész képei között. Balgaság lenne ezekről a fotókról írni, hiszen egész egyszerűen leírhatatlanok, inkább megnézni érdemes. Pillanatok, melyek irreálisnak tűnnek.

Forrás: matebence.hu

A sok egyedülálló pillanatfelvételek között egy olyan pillanat megörökítését láthattuk, amint egy Jézus-gyík a víz felszíne fölött látszik: egyik lába az ég felé, a másik épp hogy a vízhez ér, és a kis gyík egész teste hihetetlenül élesen látszik, bár olyan sebességgel fut uszonyok nélkül, amivel akár 30 métert is megtesz a víz felszínén anélkül, hogy elsüllyedjen.

 Az egyik közös kedvenc az a fotó, amelyen a hangyák levéldarabkákat szállítanak a hátukon. Ha nem tudnánk, hogy az ilyen lehetetlen, azt mondanánk, hogy Máté Bence sorba állította a hangyákat és mindegyiknek más-más színű levéldarabkát adott a hátára.

Forrás: matebence.hu

Ajánljuk, hogy aki teheti, látogassa meg a múzeumot még december 3-ig, a Kossuth téri épület bezárása előtt!