Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha."
(Jn 11, 25)
Jézus Krisztus feltámadott! Alleluja! :)
Boldog új évet kívánunk! Előkészületek a Szent Annában
Nálunk már hagyomány, hogy készítünk adventi kalendáriumot, amelynek dobozkáiban minden napra karácsonyra ráhangoló-felkészítő üzeneteket rejtünk el.
Idén egy szerdai napon összegyűltünk a közösségi teremben és a korábban begyűjtött üzeneteket, idézeteket, mesét, saját kedves gondolatot, a Szentírásból részletet egy-egy díszes dobozkába rejtettük. Érkezett néhány családi történet is a szokásokról. Tea, süti, narancs és zene kísérte a készülődést!
Voltak közülünk páran, akik ismét visszatértek Péliföldszentkeresztre, a Szalézi Adventi Lelki Hétvégére, egy kis adventi lelki készülődésre, feltöltődésre.
A karácsonyi mézeskalácsot advent közepén sütöttük: a tésztagyúrás, formázás és a sütés után a díszítés igazi konyhai nyüzsgésre adott alkalmat. A hozzávalók listáját egy dobozra írtuk fel és egy hét alatt összegyűlt a méz, liszt, tojás és minden, amiből összeállnak a csodás, illatos sütemények.
Hétköznapokon pedig 6 óra előtt pár perccel elegendő volt elindulni, hogy átérjünk a Jézus Szíve Templomba a rorate misékre. Minden este előre biztattuk egymást, hogy minél többen csatlakozzunk pirkadat előtt a meghitt imákhoz.
Töprengtünk azon is, hogyan tehetnénk másoknak is örömtelivé a karácsonyi ünnepet. Gyorsan jött a megoldás: csatlakoztunk a jezsuita kezdeményezéshez és egy délvidéki kislánynak gyűjtöttünk egy doboznyi ajándékot.
ZH-k, szóbelik, beadandók zsúfolt napjain így kerestük az alkalmat az advent megélésére és a készülődésre.
Most itt az új év, ismét a vizsgáké lett a főszerep. Jó tanulást kívánunk mindenkinek!
Itt van az új év, itt van újra
Az idei kollégiumi évet is Péliföldszentkereszten nyitottuk meg egy évkezdő lelkigyakorlattal.
"összességében egy pozitív élmény volt"
Együtt töltöttünk 2 napot, hogy jobban megismerhessük egymást és magunkat is.
A zarándokhelyen alkalmunk volt elmélyülésre, imára, és este a játék is része volt a programnak.
"Jó volt a zsolozsma és a szombat esti program :)"
"Igazi felüdülés volt kiszakadni a napi káoszból, és ezen a gyönyörű helyen feltöltődni Ezen kívül a többieket hallgatni nagyon inspiráló volt, rádöbbemtett, hogy milyen nagyszerű közösség tagja vagyok"
Szent Joakim és Szent Anna
A Boldogságos Szűz Mária szülei az evangélium szavai szerinti igaz emberek. Valószínűleg nem is sejtették, hogy ők az Istenszülő szülei, mégis igaznak, vagyis szentnek nevezi őket az írás, mert kívánták látni a Messiást. Ők még csak nem is azok közé tartoznak, akikről Jézus ezt mondta: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek”, mert ők Krisztus megdicsőülése előtt éltek, a várakozás sötétjében és csendjében, amelyet azonban betöltött az Istenre figyelés és az ő akaratának keresése. Kívánták látni a Messiást, vagyis reménységben éltek.
Mennyire nem mindegy az, hogy van-e reményünk! És mekkora a felelősségünk, hogy ezt a reményt, az igazság utáni mélységes vágyakozást, az Istenre szomjazást átadjuk-e gyermekeinknek, unokáinknak! Amint a nagy művészekről, a történelem nagy alakjairól ki lehet mutatni, hogy zsenivé válásuk nem minden előzmény nélkül való volt, hanem többnyire az őseiktől örökölt tehetség koncentrálódott bennük, úgy a szentek sem – még a Szűzanya sem – közvetlen isteni beavatkozás folytán váltak szentté, hanem széles körben sugárzó életszentségük névtelen szentek sokaságának imáiból és könnyeiből sarjadt ki. Ezért nagyszülőként nem szabad azzal megelégednünk, hogy a családnál kiharcoljuk, hogy az unokák legyenek megkeresztelve, esetleg eljussanak az elsőáldozásig, bérmálkozásig, hanem mindenekfelett ezt a reményt, az Isten utáni vágyakozást kell átadnunk nekik.
Forrás: https://barsitelekmm.blogspot.com/2018/07/szent-joakim-es-szent-anna.html
Advent, 2017.
2017-ben is minden adventi napra kinyithattunk egy dobozkát egy üzenettel. Íme december 19.
"A szeretet tesz képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait: sőt mi több, meglássa azokat a benne rejlő lehetőségeket is, amelyek még nem valósultak meg, de amelyeknek mégis meg kell valósulnia."
Viktor Emmanuel Frankl
Levél Kis Szent Teréznek
Kis Szent Teréz életének jelentősége túlmutat azon az egyszerű kifejezésen, mint a "lelki gyermekség", ahogy legtöbbször teológiai tanítását megfogalmazzák.
Teréz törekedett a tökéletességre az Úr Jézus iránt táplált szeretet megvalósításában, kimutatásában, átélésében. Mindent elkövetett, hogy úgy szeresse Jézust, ,,ahogyan még senki nem szerette Őt''. Teréz felismerte magában a tehetetlenséget, hogy ezt a célt önmaga, saját ereje, képessége által elérhesse; ugyanakkor azt is megtapasztalta, hogy a mindannyiunk számára elérhető Jézus által megélhető isteni szeretet, irgalmasság jön el hozzánk és emel fel bennünket, olyan magasságokba, amely minden képzeletünket képes felülmúlni.
Teréz életében mindent elkövetett és igyekezett mindent eltűrni, hogy ezt a mindent felülmúló, végtelen finom szeretetben megmaradhasson, viszonozni tudja és az embereknek megmutathassa.
Halála előtt megjövendölte, hogyan segíti továbbra is az embereket ezen az úton: ,A küldetésem csak most kezdődik. Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent..., hogy megmutassam a lelkeknek az én kis utamat. A Jóisten mindent meg fog tenni, amit akarok, hiszen én soha semmit nem tettem az Ő akarata ellenére. Igen, én rózsaesőt fogok hullatni az emberekre!''
Amikor levelet írunk Kis Szent Teréznek, bizalommal kérjük, hogy kéréseinkre mutassa meg életünkben az isteni szeretet és irgalom válaszát.
Rózsaeső imaharmincad Kis Szent Terézhez
Leopárd a városban, "Arany Lótusz", Jézus-gyík, sárgadinnye kenyérrel
A Néprajzi Múzeumban jártunk
A tavaszi kirándulás sikere alapján úgy döntöttünk, hogy már őszre is tervezünk egy közös kirándulást, amit összekötünk múzeumlátogatással. Sajnos az időjárás egyáltalán nem kedvezett a kiválasztott hétvégén, mindegyik nap épp annyi eső esett, vagy úgy fújt a szél, hogy csak a múzeumlátogatás valósulhatott meg. Választásunk a Néprajzi Múzeumra esett.
Elsőként az elmúlt év díjazott képeiből összeállított World Press Photo kiállítást jártuk végig. Talán senkit nem lep meg, hogy ezen a kiállításon volt a legtöbb látogató, szinte alig lehetett egy-egy képet elegendő távolságból megtekinteni.
Királylepkék, Forrás: http://www.worldpressphotohu.info/wpp17.html
A vezető hírekhez tartozó, a korunk kérdéseit feszegető képek mellett számos fotó tartozott a "Hétköznapok" kategóriába, amely bár egy kategóriának számíthat, mégis széles körben tárta elénk a Föld különböző tájairól az élet egy-egy hétköznapját megjelenítő pillanatképeket. Nagyon erős hatással volt ránk a kiállítás. Eltöprengtünk, mennyire távolinak tűnnek egyes élethelyzetek a saját életünkhöz képest: azonos korban élünk sok millió emberrel és nehéz elképzelni egyes élethelyzetet, amely másokat körülvesz, akár egy leopárd megjelenése is hétköznapi jelenség.
Leopárd halad az utcán, Forrás: http://www.worldpressphotohu.info/wpp17.html
Következő állomásnak a cipőkiállítást választottuk amely kifejezetten szórakoztató utazásnak bizonyult számunkra: a tárlatnak valóban sikerült bemutatnia a lábbelik kulturális sokszínűségét a világ minden tájáról. Csodálatos kézműves bocskorok, cipők, szandálok, csizmák sorakoztak a vitrinekben.
Itt-ott komoly fejtörést okozott kitalálni, hogy vajon egy adott lábbelinek nevezhető alkalmatosságot mire és hogyan tudtak használni, egyáltalán hogy is lehetett viselni. Talán a legtöbb kérdést az itt bemutatott fapapucsok egyik társa vetette fel, amin sem pánt, sem kapaszkodó nem volt a lábujjnak. Lehet, hogy ez örök rejtély marad számunkra?
Színes egyveleget láthattunk a társadalmi rang, vagyoni helyzet, életkor szerint, vagy a környezet és szélsőséges időjáráshoz való alkalmazkodás eszközeiből. Ilyen volt egy 1 méter magas szárú, rénszarvasbőrből készült csizmaféleség. A kiállítás megtekintése közben fény derült arra is, mit hívnak padukának.
És ha valaki azt gondolja, hogy manapság kényelmetlen cipőket kell hordani, nézzen utána, mit jelent az "Arany Lótusz" láb és hogyan lehet elérni. De figyelem, csak erős idegzetűeknek ajánljuk. :)
A cipőket elhagyva áttértünk az állandó kiállításra, a magyar parasztság egykori életének tárgyi világába: szakmák, kézművesek, iparosok eszközei, állattartási kellékek, viseletek, szobabelsők, ünnepkörök kellékei és ünnepi viseletek tárháza tárult szemünk elé. Itt-ott saját nagyszüleink, dédszüleink eszközeit, szerszámait is felismerhettük. A gyermeki mosoly nem is volt annyira távoli az életünkből, de az biztos, hogy a mi járókánk sokkal kényelmesebb volt, mint amiben a fotón látható kislányra vigyáztak.
Gazdag, festett szobabútorokkal berendezett otthont is láthattunk, amely egy sárközi gazdagparaszti tisztaszobát mutatott be.
Valódi csodákat láthattunk a 4. kiállításon, amely Máté Bence a természetfotózás Oscar-díjasaként aposztrofált művész képei között. Balgaság lenne ezekről a fotókról írni, hiszen egész egyszerűen leírhatatlanok, inkább megnézni érdemes. Pillanatok, melyek irreálisnak tűnnek.
Forrás: matebence.hu
A sok egyedülálló pillanatfelvételek között egy olyan pillanat megörökítését láthattuk, amint egy Jézus-gyík a víz felszíne fölött látszik: egyik lába az ég felé, a másik épp hogy a vízhez ér, és a kis gyík egész teste hihetetlenül élesen látszik, bár olyan sebességgel fut uszonyok nélkül, amivel akár 30 métert is megtesz a víz felszínén anélkül, hogy elsüllyedjen.
Az egyik közös kedvenc az a fotó, amelyen a hangyák levéldarabkákat szállítanak a hátukon. Ha nem tudnánk, hogy az ilyen lehetetlen, azt mondanánk, hogy Máté Bence sorba állította a hangyákat és mindegyiknek más-más színű levéldarabkát adott a hátára.
Forrás: matebence.hu
Ajánljuk, hogy aki teheti, látogassa meg a múzeumot még december 3-ig, a Kossuth téri épület bezárása előtt!
Elkezdődött ...
„Jöjj, Szentlélek, tölts el engem!
Az Atya Lelke, éltess engem!
A Fiú Lelke, válts meg engem!
Ó, örök Szeretet, hass át engem!”
Bár már sokunknak augusztus végén elkezdődtek az egyetemi tanulmányai és szeptember elejére mindenki beköltözött, az évet egy gitáros Veni Sancte szentmise nyitotta meg hivatalosan.
Kerényi Lajos atya jött el hozzánk, és komoly, de egyben szeretetteljes szavakkal osztotta meg élettapasztalatait, és kaptunk útravalót az idei évünkhöz. A misét a Szent Anna Band tette magasztosabbá, nagyon felemelő együtt énekelni a rendház belső kápolnájában. Megélhetjük, ahogy a nővérek is támogatnak minket és drukkolnak értünk, az évünkért, tanulmányainkért. Megáldotta tanszereinket, életünket, hogy mindig érezhessük a mennyei Atya segítségét tanulmányaink során is.
Mise után jöhettek a szabályok: a kollégiumi gyűlés egyszerre feladat és élmény, sosem maradhat el a „Beszéljünk a szabályokról!”- felkiáltás. A legfontosabb kereteket beszéljük meg és kéréseket fogalmazunk meg egymás felé: hogyan tudunk jobban egymásra figyelni a konyhában, a tanulóban, a közösségi teremben.
Pogácsa és tea segítette a közös ügyek egyeztetését. J
Bár csak lélekben, de a sok fotó és játékok segítségével visszatértünk Péliföldszentkeresztre, és az ott töltött pillanatokhoz. Még élénken él bennünk az élmény.
„Jó volt kikapcsolódni és az Úrral kezdeni az évet”
Megtartottuk hagyományos évkezdő lelkigyakorlatunkat Péliföldszentkereszten, a Gerecséhez tartozó hegy lábánál fekvő zarándokhelyen, egy Mária-kegyhelyen.
Mindkét napot a szabadban töltöttük. Nagyon hálásak voltunk az időjárásért, hiszen ez volt az idei ősz egyetlen, igazi napsütéses, meleg hétvégéje.
Ahogy minden alkalommal, most is játékokkal, beszélgetésekkel kerestük egymás társaságát, az utat egymáshoz és befelé magunkhoz. Alkalmunk volt arra, hogy egy megtartó közösségben érezzük magunkat. Megismerhettük egymást, de volt sok csöndes percünk is.
A lelki környezetben szemlélődéssel, imával, dicsőítéssel időztünk Isten jelenlétében és megélhettük vele kapcsolatunkat.
Igazi feltöltődés volt az előttünk álló év elkezdése előtt.
Év vége felé, hálaadással
Bár még a nyári szünet nagyon messzinek tűnt és a vizsgák is előttünk sorakoztak, közös hálaadásra gyűltünk össze május 23-án a nővérek kápolnájában, ahová bármikor bemehetünk mi is, a nap 24 órájában. Év végi, háladó szentmisével ünnepeltük meg, hogy együtt tölthettünk egy évet. Szokás szerint a számunkra otthont és biztonságot nyújtó nővérek is velünk imádkoztak és énekeltek az értünk és nekünk mondott misén. A misedalokat a saját zenekarunk, a Szent Anna Band kísérte gitárral, csellóval, csörgővel.
Az est folytatásaként a közösségi teremben találkoztunk. Igaz, hogy közös a tanuló, és a közös konyhában értékes és hasznos tanácsokkal látjuk el egymást :), de sajnos a hétköznapi rohanás, az egyetemi órák gyakran megnehezítik, hogy hosszabban beszélgethessünk. Néha csak egy ilyen kollégiumi gyűlés alkalmával tudunk nyugodtan találkozni és egymásra több időt fordítani.
Felelevenítettük az év során együtt töltött pillanatokat és programokat: a lelkigyakorlatot, a közös keddi imákat, a Szent Anna Band próbákat, a zenélést a jezsu8-ason, a kézműves foglalkozásokat, az előadásokat, a közös kirándulást.
Végzős társainkat elbúcsúztattuk, életükre énekünkkel áldást kértünk.
A ráhangolódás után egy játék keretében megmutattuk egymásnak a legemlékezetesebb pillanatokat az évből. Az élő szobrokról fotók is készültek, hogy ne csupán emlékezetünkben éljen az év, hanem máskor is rápillanthassunk "az alkotásokra".
Így éltünk mi, a Sztannás lányok, idén, a 2016/2017-es tanévben: :)
Szép, tartalmas nyarat Mindenkinek! Szolgáljon a szünidő Mindenkinek testi-lelki épülésére!
A búcsúzóknak minden szépet és jót, Isten áldását kívánjuk életére. A többiekkel hamarosan újból találkozunk!
Viszlát 2017 szeptemberében!