Szent Anna Kollégium

Egy jó közösség a város szívében

Leopárd a városban, "Arany Lótusz", Jézus-gyík, sárgadinnye kenyérrel

2017. november 17. 07:21 - Szent Anna Kollégium

A Néprajzi Múzeumban jártunk

A tavaszi kirándulás sikere alapján úgy döntöttünk, hogy már őszre is tervezünk egy közös kirándulást, amit összekötünk múzeumlátogatással. Sajnos az időjárás egyáltalán nem kedvezett a kiválasztott hétvégén, mindegyik nap épp annyi eső esett, vagy úgy fújt a szél, hogy csak a múzeumlátogatás valósulhatott meg. Választásunk a Néprajzi Múzeumra esett.

Elsőként az elmúlt év díjazott képeiből összeállított World Press Photo kiállítást jártuk végig. Talán senkit nem lep meg, hogy ezen a kiállításon volt a legtöbb látogató, szinte alig lehetett egy-egy képet elegendő távolságból megtekinteni.

kiralylepke_073_jaime_rojo.jpg

Királylepkék, Forrás: http://www.worldpressphotohu.info/wpp17.html

A vezető hírekhez tartozó, a korunk kérdéseit feszegető képek mellett számos fotó tartozott a "Hétköznapok" kategóriába, amely bár egy kategóriának számíthat, mégis széles körben tárta elénk a Föld különböző tájairól az élet egy-egy hétköznapját megjelenítő pillanatképeket. Nagyon erős hatással volt ránk a kiállítás. Eltöprengtünk, mennyire távolinak tűnnek egyes élethelyzetek a saját életünkhöz képest: azonos korban élünk sok millió emberrel és nehéz elképzelni egyes élethelyzetet, amely másokat körülvesz, akár egy leopárd megjelenése is hétköznapi jelenség.

leopard_072_nayan_khanolkar.jpg

Leopárd halad az utcán, Forrás: http://www.worldpressphotohu.info/wpp17.html

Következő állomásnak a cipőkiállítást választottuk amely kifejezetten szórakoztató utazásnak bizonyult számunkra: a tárlatnak valóban sikerült bemutatnia a lábbelik kulturális sokszínűségét a világ minden tájáról. Csodálatos kézműves bocskorok, cipők, szandálok, csizmák sorakoztak a vitrinekben.

diszes.jpg

Itt-ott komoly fejtörést okozott kitalálni, hogy vajon egy adott lábbelinek nevezhető alkalmatosságot mire és hogyan tudtak használni, egyáltalán hogy is lehetett viselni. Talán a legtöbb kérdést az itt bemutatott fapapucsok egyik társa vetette fel, amin sem pánt, sem kapaszkodó nem volt a lábujjnak. Lehet, hogy ez örök rejtély marad számunkra?

fapapucs.jpg

Színes egyveleget láthattunk a társadalmi rang, vagyoni helyzet, életkor szerint, vagy a környezet és szélsőséges időjáráshoz való alkalmazkodás eszközeiből. Ilyen volt egy 1 méter magas szárú, rénszarvasbőrből készült csizmaféleség. A kiállítás megtekintése közben fény derült arra is, mit hívnak padukának.

És ha valaki azt gondolja, hogy manapság kényelmetlen cipőket kell hordani, nézzen utána, mit jelent az "Arany Lótusz" láb és hogyan lehet elérni. De figyelem, csak erős idegzetűeknek ajánljuk. :)

A cipőket elhagyva áttértünk az állandó kiállításra, a magyar parasztság egykori életének tárgyi világába: szakmák, kézművesek, iparosok eszközei, állattartási kellékek, viseletek, szobabelsők, ünnepkörök kellékei és ünnepi viseletek tárháza tárult szemünk elé. Itt-ott saját nagyszüleink, dédszüleink eszközeit, szerszámait is felismerhettük. A gyermeki mosoly nem is volt annyira távoli az életünkből, de az biztos, hogy a mi járókánk sokkal kényelmesebb volt, mint amiben a fotón látható kislányra vigyáztak.

jaroka.jpg

Gazdag, festett szobabútorokkal berendezett otthont is láthattunk, amely egy sárközi gazdagparaszti tisztaszobát mutatott be.

sarkozi_neprajzi.jpg

Valódi csodákat láthattunk a 4. kiállításon, amely Máté Bence a természetfotózás Oscar-díjasaként aposztrofált művész képei között. Balgaság lenne ezekről a fotókról írni, hiszen egész egyszerűen leírhatatlanok, inkább megnézni érdemes. Pillanatok, melyek irreálisnak tűnnek.

allatok.jpg

Forrás: matebence.hu

A sok egyedülálló pillanatfelvételek között egy olyan pillanat megörökítését láthattuk, amint egy Jézus-gyík a víz felszíne fölött látszik: egyik lába az ég felé, a másik épp hogy a vízhez ér, és a kis gyík egész teste hihetetlenül élesen látszik, bár olyan sebességgel fut uszonyok nélkül, amivel akár 30 métert is megtesz a víz felszínén anélkül, hogy elsüllyedjen.

 Az egyik közös kedvenc az a fotó, amelyen a hangyák levéldarabkákat szállítanak a hátukon. Ha nem tudnánk, hogy az ilyen lehetetlen, azt mondanánk, hogy Máté Bence sorba állította a hangyákat és mindegyiknek más-más színű levéldarabkát adott a hátára.

hangyak.jpg

Forrás: matebence.hu

Ajánljuk, hogy aki teheti, látogassa meg a múzeumot még december 3-ig, a Kossuth téri épület bezárása előtt!

dinnyes_piheno.jpg